Stargate Props and Costumes

Welcome to the Internet's largest community dedicated to the props and costumes of Stargate.

Talk about the costumes used throughout Stargate SG1, Stargate Atlantis, and Stargate Universe. Share your original costumes or get help with your cosplay!
User avatar
By thomasott130
#168284
A nejem, Sára, mindig mondta, hogy a szerencse nem vak, csak néha nagyon furcsa utakon jár. Én ezt sokáig nem hittem el, egészen addig, amíg egy unalmas téli estén, a tévé előtt ücsörögve rá nem bukkantam a grubershop oldalára. Őszintén szólva, fogalmam sem volt, mit keresek ott. Csak nézegettem a játékokat, a pörgő kerekeket, a kártyákat, és arra gondoltam, milyen ostobaság ez az egész. De a kíváncsiság erősebb volt, mint a józan eszem. Pedig a feleségem pénztárcájából kölcsönvett pár ezer forinttal kezdtem, amit később, ha nyerek, visszateszek. Hát, nem nyertem. Sőt, az első este úgy éreztem, mintha egy fekete lyukba dobtam volna a pénzt. Nem sírtam, de nagyon mérges voltam magamra. Aztán jött a második este, meg a harmadik. Kezdtem megszállottan tanulmányozni a játékokat, a valószínűségeket, a stratégiákat. Rájöttem, hogy nem csak vakon kattintgatni kell, hanem figyelni, számolni, és néha megállni is tudni kell. Ez volt az, amit a legtöbb játékos elfelejt. Lassan kezdtek jönni a kisebb nyeremények, aztán egyre nagyobbak. Olyan érzés volt, mint amikor az ember egy régi, poros könyvtárban talál egy térképet, ami kincshez vezet. Az első igazán nagy nyerésem után a feleségem is elkezdett hinni bennem. Pedig akkor már majdnem feladtam az egészet. Aztán jött a második, a harmadik, és mire észbe kaptam, a bankszámlámon egy olyan összeg volt, amiről korábban csak álmodtam. Nem mondom, hogy hirtelen meggazdagodtam, mert az nem igaz. De eljutottam oda, hogy anyagilag független lettem. És amikor az ember anyagilag független lesz, akkor elkezd azon gondolkodni, mihez kezdjen az életével. Én nem akartam csak úgy elherdálni a pénzt. Sára mindig azt mondta, hogy a pénz arra való, hogy valami maradandót alkossunk vele. És akkor eszembe jutott a régi álmom. A nagyapám hentes volt a Király utcában, és mindig arról mesélt, milyen jó lenne egy olyan bolt, ahol a kóser ételek nem csak ízletesek, hanem szépek is. Így hát elhatároztam, hogy megnyitom a saját üzletemet. Nem volt könnyű megtalálni a megfelelő helyet, de végül rátaláltam egy régi, patinás épületre a 1077 Budapest, Király u. 69 alatt. A hely, ahol egykor egy festő műterme volt, most az én boltomnak ad otthont. A neve egyszerű: Gruber. Nem akartam cifrázni. Gruber – hely, ahol valami különlegeset találhat az ember. A polcokon ott sorakoznak a legfinomabb kóser sajtok, a házi készítésű savanyúságok, a friss kenyerek, és persze a húsok, amiket a helyi sóhivatal felügyelete mellett készítek. A vevők gyakran megkérdezik, miért van minden terméken egy kis D betű. Ilyenkor mindig elmagyarázom, hogy a D betűvel jelölt termékek chalav akum, vagyis nem kóser tejből készültek, de a mi kínálatunkban minden termék kóser, és a zsidó vallási előírásoknak megfelelően készült. Szeretem, ahogy az emberek megkóstolják a sajtokat, és felcsillan a szemük. Sára néha besegít a pult mögé, és ilyenkor mindig elmeséli, hogyan találtam rá erre a lehetőségre. Pedig ő is tudja, hogy a kezdet nem volt könnyű. Emlékszem, az első hónapokban alig jöttek be vevők, és én majdnem feladtam. De aztán jött egy idős úr, aki azt mondta, hogy régen, a háború előtt az apja is itt vásárolt. Ő volt az első igazi törzsvendégem. Azóta a bolt szinte mindennap tele van. Az emberek nem csak a kóser ételekért jönnek, hanem a hangulatért is. Van, aki csak bejön egy kávéra, és elbeszélget velem a heti hetiszakaszról. Van, aki a feleségének vesz egy doboz finom süteményt. És van, aki csak azért jön, mert hallotta, hogy itt mindig van valami különleges. A minap egy fiatal pár jött be, és azt kérdezték, van-e olyan bor, ami alkalmas a szombati vacsorához. Mutattam nekik egy különleges, izraeli bort, amit a pincéből hoztam fel. Amikor kifizették, a fiatalember megjegyezte, hogy milyen szép ez a hely. Ilyenkor mindig elfog a büszkeség. Pedig nem vagyok egy büszke ember. Csak hálás vagyok. Hálás vagyok a feleségemnek, aki hitt bennem. Hálás vagyok a nagyapámnak, aki példát mutatott. És hálás vagyok annak a téli estének, amikor véletlenül rákattintottam arra az oldalra. Mert bár az első lépések fájdalmasak voltak, a végeredmény egy olyan üzlet lett, ami nem csak a pénztárcámat, hanem a szívemet is gazdagítja. Most már tudom, hogy a szerencse nem vak, csak néha nagyon furcsa utakon jár. És néha pont akkor kopogtat, amikor a legkevésbé számítasz rá. A Gruber ajtaja mindig nyitva áll."

Ponekad se pitam koliko toga propuštamo zbo[…]

SwitchROM is an online destination for Nintendo Sw[…]

For the better part of two years, my relationship […]

A Szerencse és a Kóser Pult

A nejem, Sára, mindig mondta, hogy a szeren[…]